Kétségek között merengve,elitélve mélyen,
fekszek az árokban,a sötét éjben.
Nemtudom kivagyok és hova tartozok,
álmaim kergetnek,bennük élek s tanulok.

Elszállva gondolataimtól,nem találok válasszt,
ki lennék én,ki minden szemből vizet áraszt.
Miért gyötörnek kerit hatalmába egy régi érzés,
nem kell nekem,se a halál,se a vérzés.

Nyugodtság az amit én sose kapok,
gyötörnek,gyötörnek az álmok.
Kétségek közt megerengve,elitélve mélyen,
létezek valahol,belül ott bennem mélyen.

Nemtudom nekem miért üresek a szavak,
miért üres minden mit én,hallgat.
Egy elmerengő eszme,kopogtatt a sötétbe,
egyedül kétségek között lép be.

Gyötör az érzés,gyötör a hatalom vágy,
gyötör az erötlenség,gyötör az ágy.
ROmbolóm és pusztitom önmagam nap mint nap,
de ha mást pusztitok,az ilyen mit kap?

Semmittéve élem napjaim,sötétbe huzzodva,
úgy tekintenek rám mint egy vadászaton a tuzzokra.
Mivé lettem,mi is vagyok én nektek,
Az álmaimtól egyre csak rettegek.

Apokaliptikus a hangulatom minden nap,
szemembe nézve,nem csillan fel a hold se a nap.
Üres tekintett,egy hideg lélek
nemtudom,az álmaimtól miért félek...

Vak igazságot kergetve járom utamat
megdöbbent,a lét,a korszak és a mozzanat.
Kétségek között merengve,elitélve mélyen,
fekszek az árokban,a sötét éjben.