Kicsit furcsa ,de mégis bájos
Egyéni , nem sablon sztájlos
Sok útat probáló,mégis elveszett lélek
Ki elvessz az életbe,de büszkén mondja: ÉLEK!

Depresszió nála egy kicsit más fogalom,
Ő még abban is boldogan él,fogadom.
Lelke hiányolja ugyanúgy a szeretettet,
Lehet vakon ,de kihasználja a lehetöségeket!

Döntéseiben lelkileg még nem vagyok biztos,
de ha boldog,nekem csak azaz egy a fontos.
Valahol sajnállak,még nem tudom hol és miért..
És nemtudom,hogy kiállna-e valaki érted...?Kiért!

Süketen születtem az is lehetséges,
de töled valahogy minden szó olyan édes..,
Nem vagyok beléd szerelmes,ne értsd félre
Csak a másiknem tagjaként,emellek ki téged fényre.

Tudod te is,hogy csak barátok vagyunk,
És most kezdödött csak beszélgetési kapcsolatunk..
De remélem ,hogy ez csak mélyebb lesz
és sose zavarja meg semmilyen külső nesz...

Elöször mikor láttalak,csak ..csak ..néztem,
közeledni és véleményt mondani ...féltem...
De most,hogy te tetted meg az első lépést felém
sokkal többnek láttlak mint annak idején..

Valahogy még most se,sehogyse értelek tégedet
Miért füzödött alapból hozzám a pozitiv érzelmed?
Földöntúli szépségű szemeidben keressem a válasszt
de valahogy elrejtetted öket,lakatra zárva már azt...

Szívemnek fénye,érzéseim kifejezője,
Istennőben létező lélek örzője.
Egy tündér,egy angyal a homályból,
Ki kihúz engem bármely csalodásból.

Mosolya minden helyzetben segít,
és ahogy ránézek jobb kedvre derít.
Nála érzem végre az érzések határát,
hogy a szerelemből nem lehet barátság.

De igy a legjobb mindketten tudjuk,
egymás barátságát szerelemmel nem rontjuk.
De nem is tudnék beléd az lenni ,hisz imádlak,
szerelemmel nem keverlek,mert akkor máshogy birnálak.

Az a féle kapcsolat maga lenne a pokol,
én téged lelkileg szeretlek,nálam ez honol.
Valóban bevallom sokszor nem tudom mit érzek
Mi az élet és miért élek én te érted.