Nem tudom miként áll jelenleg a hazai ügynöktörvény-örvény ügye.A nagyon elhúzódó dolgokat megunja az ember figyelemmel kísérni.Sőt: a köznép is megunja előbb-utóbb, és ebben kezd kicsit a gondolkodó emberre hasonlítani.No, csak egy kicsikét..
Az azonban valószínűleg örökéletű törvény: ügynökök voltak, vannak, lesznek.
Az is örök, hogy más az ügynök megítélése innen, meg odaátról.Innen: azok szerint, akik alkalmazták, hazája hű fia /lánya/, aki dícsérendően vállalkozott titokzatos feladatára.Ha viszont e hű hazafiát /hazalányát/ odaát fülöncsípik, hát egyből csúnya kém lesz belőle.Hja, a szerencse forgandó!
Ezek az előkelő külföldi ügynökök.Kevésbé tekintélyesek a belföldiek, akiknek legalsó rétegéhez tartozók - állítólag - olykor stanicliből eszik az egykor még olcsó nosztalgiatöpörtyűt és hátuk mögött fejükhöz vágják, hogy spiclik.
Ha az adott politikai rendszert nagyhirtelen más, kapott rendszer váltja fel, az addigi ügynökök sorsa rosszra fordul innen is, túlról is, kivéve, ha továbbra is számítanak ügyes ügynökösködésükre.Utóbbi esetben megmaradnak hű hazafiainak /hazalányainak, hazaasszonyainak/ és hajuk szála sem görbül, csak a fodrásznál.
Egy-egy, a rendszerváltozásra előrelátóan számító /vagy egyszerűen csak jövedelmét álláshalmozással növelni akaró/ ügynök már az adott rendszerben is kettősügynökösködik /hármas- vagy négyesügynökösködés nagyon kimerítő, az csak vágyálom lehet/.Ilyenkor utólag nehezen dönthető el, hogy mikor, hol, meddig és miért volt az illető hűhazafia /hűhazalánya/, annál is inkább, mert mindkét oldalon hol volt, hol meg nem, hű, mint a mesében, továbbá mesésen hű csak addig ameddig mesésen megfizették.
Azt én nem tudom, hogy négyszögesített vagy sokszögesített vagy szögtelenített
kerekterüljasztalkámnál döntötték-e el Hungaryban az 1989-es rendszerváltás tájékán, hogy a hűhazafiként tovább már esetleg nem alkalmazott ügynökök legyenek a feketepéterek, de, szegények, ezúttal tényleg nem fogták a szerencsemalac fülét.Mindegyik tisztáramosott lelkületű pártban felhangzott az ellenpárt egyes képviselőire mutogató kardal a húsosfazekas konyhán:
"Ügynök voltál, piszkos komám?! Kacsóiddal el, szaporán! Ez a derék húsosfazék nem viseli el a gazét!"
E televizióban sokszor előadott jelenten, persze, nevettem, mert 1. a húsosfazék nem törődik a piszkos kezekkel, 2. ahhoz, hogy valakinek egykori ügynök-volta ügynöktörvény nélkül kiderüljön, szintén ügynök kellett, aki alattomos irattári kémkedések után besúgta valamelyik párt főemberének ki is volt ügynök: Jancsi-e, netán Juliska vagy a Vasorrú Bába, 3. ha az ügynök esetleg nem csinált semmi becstelent és csak a becstelenséget jelentette /amelyből minden rendszerben akad-akadgat/, százszor becsületesebb lehetett hűderangos Nagykutyaházi Ugatóskelemennél, aki egész macskafalkát hajszolt kétségbeesésbe és esetleg korai halálba, továbbá 4. még távolról és félszemmel is észre lehetett venni nem egészen tiszta kezeket a húsosfazék körül.Hol itt az igazság?! /No, azt ne is keressük, mert egyrészt sehol, másrészt amúgyis túl bonyolult lenne a Hungarian köznépi agyacskáknak, amelyekben egyébként sem férne már el az igazság, hiszen a politika - minden oldalról - már mással tömte tele./
Nem szeretnék bulvárlapok címoldalára kerülni, mint egykori ügynök, mivel - a köznéppel ellentétben - nem kedvelem az általuk keltett kotkodácsoló hűhót.
Azt viszont nem bánnám, ha kiderülne rólam egy kis félárnyékos ügynökmúlt /nem feltétlenül az az olcsó háromperhármas, inkább valamelyik előkelő hárompernemtudomhányas/, mivel feleségem szereti a rejtelmes detektívhistóriákat, meg ezek rokonait, a titokzatosságot.Ilyen dolog biztosan imponálna neki!/Annyi év házasság után mi mással imponálhatna nejének a férj?/
Igaz, némi sejtemességet kölcsönöz személyemnek, hogy olykor-olykor levelet kapok az interneten keresztül egyes afrikai országokból, vadidegenektől: segítsek befektetőket találni iszonyú nagy summa pénzecskéjüknek, száz kalapnyi dollárral jutalmaznak! Nem lévén se üzletember, se bankosbácsi, se más Korunk Hőse, hanem csak egyszerű egyetemi oktatómunkás, ezen internetes levelek azt sugallják feleségemnek: ismeretlenül is rokonszenves lehetek egyes terroristáknak, így megtiltotta a választ e levelekre.Kíváncsi vagyok pedig: tényleg terroristák írják-e ezeket, tényleg átutalnák-e az iszonyú summa pénzt bankszámlámra, és végül - amint feleségem feltételezi - tényleg agyonlőnének-e, amikor már nem volna rám szükségük.Sajnos, próba nélkül nem tudhatjuk meg az igazságot, illetve, ha tényleg agyonlőnének, akkor feleségem megtudná: igaza volt.Ha őt is agyonlőnék, akkor az olvasó megtudná, a bulvárlapokból.Kicsit körülményes volna a dolog, dehát az igazság kiderítése gyakran kockázatos és fájdalmas.Ám nem fogjuk megtudni: feleségem nem szereti a terroristákat, úgy véli, azok még őt is képesek volnának felrobbantani.Hát, igaz, ami igaz, semmit sem jó túlzásba vinni, még a robbantgatást sem..
A Hungarian köznép egyelőre még lelkesedéssel bámulja a filmvásznon az amerókai filmben szereplő, ezer csodára képes amerókai ügynököket és élvezettel olvassa az ügynökökkel telt akciósbestsellereket, de a politikusok egymás ügynökmúltjának kutatgatását-piszkálását már, úgy vettem észre, unja.Ha így megy tovább: lehet, maholnap inkább arra szavaz majd, aki egy kicsit "ügynökfoltos".Hű, de mekkorát fog akkor fordulni a pártok sok Pálja-palija!
Nálam sincs a feleségimponálás terén még minden veszve! Ha egykori ügynök nem is, mai megfigyelt még lehetek..