Szép nyári délután
A szél a lombok közt alig jár
És én nézem alvó lányom

Szuszog csendesen, alszik félrebillent fejjel
Látszik, jóllakott nemrég az anyatejjel
Moccan egyet, mosoly fut át kis arcán

Majd tágranyílt szemekkel nézi a világot
vállamon át lesi a virágot
s közben gőgicsél,

nagyokat szusszan.
Csendben fekszik újra,
alig moccan

teáját issza.
/ Mi meg toljuk Őt (Nagypapa + én) - mert így alakult
a ház körül össze - vissza/.

2002. VII. - VIII. 31.