Soha többé nem várok
Az éjszakámra hajnalt.
Eltűnt a fény, de így is látok,
S eztán a fájdalom hajt majd.

Soha többé ne jöjjön
Télre a tavasz sugara!
Puszta leszek, döglött,
Mint Ady magyar ugara.

Soha többé nem kell
Reményteli álom.
Bár egyedül érem el,
A helyemet megállom.

Soha többé ünnep
És boldogság nekem!
Kik köröttem állnak,
Úgyse fognák kezem.

Soha többé mosolyt
Ne mutass már felém!
Ha kínzó bánat súlyt,
Majd megoldom én.

Soha többé ne lesd
Hívó szavam újra!
Már úgyis felesleges.
A szél mind elfútta.

Soha többé nem nézem,
Mit kapok majd mástól.
Kapum bezártam végre.
Keressetek máshol.

Soha többé nem bízom.
Tán utoljára tettem.
Talán megint önmagam kínzom,
S a verembe magam vetettem.