Este furcsa álmot láttam én,
Nagyapám ült az ágyam legszélén.
Megfogta forró kezem
S én felébredtem hírtelen.

Az álomkép még mindig ott volt.
Kezem kezében, s ő csak ennyit szólt:
A telet enyhíti a tavasz,
A szomorúságra boldogság jön s vigasz.

Ne csüggedj, mert csüggedni kár.
Ne tipord sárba lelkedet,
Mert ha meghal, a te hibád.
S önmagad gyilkosa, ugye nem akarsz lenni?

Inkább harcolj, s tanulj meg szeretni!


Budapest, 1999. február 15.