Feltöltve: 2005-02-03 14:03:03
Megtekintve: 6541
Izolátor
Izolállak, mert ez olyan jó dolog, de ha nem is az, akkor is ezt teszem. Van egy halott feleségem és egy 4 éves lányom. Valamiből élni kell, úgymond muszáj.
Az információgyűjtés és vizsgálódás nem nehéz dolog, a beismertetés az igazi baj, az átkok átka, az én átkom, s a ti átkotok.
Átkozottak!
Ordítja a főnök, ha valamiben a manipuláció nem működik együtt a hardverrel, az emberrel. Ennek software-nek a neve: agymosás. Érdekes folyamat, érdekes és fájdalmas. De az országot szolgálja! Ha kimostak már mindent, ami személyes, akkor igazi mintapolgárrá válsz, semmire se mondod: nem! És semmire se kérded meg: miért?
SZÉP ÚJ VILÁG EZ, nagyon szép, kár hogy műanyag, és értelmetlen. Mint… mint, na jó ezt is elmondom, aztán örülhetsz… ÉN milyen kibaszott őszinte EMBER vagyok, nem? Igaz?
A dolgozókat nem vetik alá, mi a feladat végre hajtói vagyunk, s nem maga a feladat. De mint… mint régen a mosónő a vízparton… mossa azt a véres ruhát, pedig ott már nincs is ruha, csak a felvágott erei.
Na, őt is ÉN figyeltem meg, de mégsem öltem meg soha, (nem feladatom) pedig a fotókon fájdalmas szemei hogy kértek meg erre (eutanázia). Nem tettem meg, csak a manipulációra szerződtem, jogom van emberi életekbe beleszólni és változtatni rajta, de csak azt, amit a munkakönyvem megkíván (szakszervezet stb.).
Nem öltem meg, nem tudom, nem tartottam fontosnak. Lehet ez miatt, de lehetséges, hogy csak a tüdőembólia átka volt, de a feleségem meghalt. A temetésen csupa már izolált ismerőse és barátom volt ott, üres arcok, tartalmas de már előre megírt programfuttatásokkal. Mosolyogni jó dolog, csak temetésen kellemetlen… A főnököm megint biztos a titkárnőjét dugta a helyett, hogy nézné, mit is töltök be az agyakba. Sokan mosolyogtak, nincsenek tisztában az érzelmekkel, s leginkább azzal, hogy minek mi a szimbóluma. Ideges voltam, ingerült, fájt a halála egy embernek, akit szerettem, s fájt az, ami körülvett. Átkozottnak tartottam akkor a világot, átkozottnak magam, aki, vagy AMI a rendszer szerves részeként beoltja az embereket valami olyasmivel, melytől mindenki egyformán bólogat, nincs bűnözés, sőt ezek az emberek a harag vagy a bosszú fogalmát sem ismerték már.
Akkor éreztem először úgy, hibásan cselekedtem eddig, és rá 2 nappal először hogy helyesen, mikor vírust jutattam a központi rendszerbe, s közel 36 ezer ember, agya kapcsolt ki, elpattant egy ér, és meghaltak, de akkor abban a pillanatban a világ tudatára ébredt.
Tudatára, s nem a gépek manipulálta hajnalra a 49es villamoson, s leszállsz a Móricznál…
Soha többet nem mentem be dolgozni oda, de ott van a picinyke Anna, még csak 4 éves, el kell tartanom. Más helyen dolgozom, a neve ApeCH, most nem az agyadat, csak az adó bevallásaidat izolálom. Muszáj! Ne ítélj el, van egy 4 éves lányom, egy halott feleségem, a barátaim többsége halott, és reménykedem egy másik világ eljöttében. Holnap reggel is 8-ra megyek, BIZTOS, hogy csak ENNYIT kerestél ebben az évben? …
Az információgyűjtés és vizsgálódás nem nehéz dolog, a beismertetés az igazi baj, az átkok átka, az én átkom, s a ti átkotok.
Átkozottak!
Ordítja a főnök, ha valamiben a manipuláció nem működik együtt a hardverrel, az emberrel. Ennek software-nek a neve: agymosás. Érdekes folyamat, érdekes és fájdalmas. De az országot szolgálja! Ha kimostak már mindent, ami személyes, akkor igazi mintapolgárrá válsz, semmire se mondod: nem! És semmire se kérded meg: miért?
SZÉP ÚJ VILÁG EZ, nagyon szép, kár hogy műanyag, és értelmetlen. Mint… mint, na jó ezt is elmondom, aztán örülhetsz… ÉN milyen kibaszott őszinte EMBER vagyok, nem? Igaz?
A dolgozókat nem vetik alá, mi a feladat végre hajtói vagyunk, s nem maga a feladat. De mint… mint régen a mosónő a vízparton… mossa azt a véres ruhát, pedig ott már nincs is ruha, csak a felvágott erei.
Na, őt is ÉN figyeltem meg, de mégsem öltem meg soha, (nem feladatom) pedig a fotókon fájdalmas szemei hogy kértek meg erre (eutanázia). Nem tettem meg, csak a manipulációra szerződtem, jogom van emberi életekbe beleszólni és változtatni rajta, de csak azt, amit a munkakönyvem megkíván (szakszervezet stb.).
Nem öltem meg, nem tudom, nem tartottam fontosnak. Lehet ez miatt, de lehetséges, hogy csak a tüdőembólia átka volt, de a feleségem meghalt. A temetésen csupa már izolált ismerőse és barátom volt ott, üres arcok, tartalmas de már előre megírt programfuttatásokkal. Mosolyogni jó dolog, csak temetésen kellemetlen… A főnököm megint biztos a titkárnőjét dugta a helyett, hogy nézné, mit is töltök be az agyakba. Sokan mosolyogtak, nincsenek tisztában az érzelmekkel, s leginkább azzal, hogy minek mi a szimbóluma. Ideges voltam, ingerült, fájt a halála egy embernek, akit szerettem, s fájt az, ami körülvett. Átkozottnak tartottam akkor a világot, átkozottnak magam, aki, vagy AMI a rendszer szerves részeként beoltja az embereket valami olyasmivel, melytől mindenki egyformán bólogat, nincs bűnözés, sőt ezek az emberek a harag vagy a bosszú fogalmát sem ismerték már.
Akkor éreztem először úgy, hibásan cselekedtem eddig, és rá 2 nappal először hogy helyesen, mikor vírust jutattam a központi rendszerbe, s közel 36 ezer ember, agya kapcsolt ki, elpattant egy ér, és meghaltak, de akkor abban a pillanatban a világ tudatára ébredt.
Tudatára, s nem a gépek manipulálta hajnalra a 49es villamoson, s leszállsz a Móricznál…
Soha többet nem mentem be dolgozni oda, de ott van a picinyke Anna, még csak 4 éves, el kell tartanom. Más helyen dolgozom, a neve ApeCH, most nem az agyadat, csak az adó bevallásaidat izolálom. Muszáj! Ne ítélj el, van egy 4 éves lányom, egy halott feleségem, a barátaim többsége halott, és reménykedem egy másik világ eljöttében. Holnap reggel is 8-ra megyek, BIZTOS, hogy csak ENNYIT kerestél ebben az évben? …
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!