Köszönöm a Sorsnak, hogy megismerhettelek,
Köszönöm e rövid időt, melyet Veled tölthettem,
Köszönöm a fényt, mellyel beragyogtad sivár életem,
S csak remélni tudom, hogy nem hoztam Reád sötétséget.
Többet köszönhetek Neked, mint azt valaha is gondoltad volna,
Teljesen megváltoztattad addigi életritmusomat.
Láttalak szomorúnak és vidámnak egyaránt,
Vajon mi járhatott fejecskédben aznap délután?
Az életem része lettél visszavonhatatlanul,
Ezzel a ténnyel nem is vitatkozom haszontalanul.
Lelkem mélyén elfoglaltad méltó helyed,
S elkísérsz majd végső nyughelyemre.

Nem búsulok, mert tudom, hogy mindvégig velem leszel,
S majd ismét találkozunk, mikor végleg lecsukódik két szemem.
Olyat adtál nekem, mi felbecsülhetetlen,
Köszönöm a Sorsnak, hogy megismerhettelek.

2007. március 13.