D últ lelkünk mélyén is ott tanyázik,
E lbújdokol, ha megdermed a szeretet.
C sodája nélkül botorkálva fázik
E gész valónk, és örömünk szendereg.
M ajd álmából ébredve lerázza nyűgét,
B énító csendek gubancait bogozza,
E lég, kiált fel, s vallja be titkolt bűnét,
R égi balgaság az, mi örömét elorozta.