Zord hegyeknek ormán állok,
messze a hideg éjbe kiálltok!
S kezemben tartom lobogóm,
kardom villan, harsog indulóm!

Szívemben feldereng egy emlék,
érzés mely bátorít, ha félnék!
S a tudat lelkembe markol,
harcom a világgal érted tombol!

Mert közénk állnak nagy falak,
de én erőmmel ledöntöm azokat!
S nem állíthatnak meg folyók, tengerek,
mert szívemmel mindig utánad megyek!