Kedves Tangó! Úgy látom, hogy
senki nem írt magánverset,
ezért, ahogy megígértem,
írok Neked gyorsan egyet!

Nem is tudom, hogy mit írjak!
Ha a papagájos tetszett,
akkor talán elfogadod,
ha Jimmyről írok verset.

Jimmy volt az ír szetterünk.
Hosszú, vörös volt a szőre.
Ezért aztán bátran mentünk
vele ki a zöld mezőre.

Futott, rohant kint a réten,
nem is akart tán megállni,
de amikor füttyentettem,
türelmesen tudott várni.

Történt egyszer, egy nyári nap
vízpartra mentünk sétálni,
s a víz mellett egy társaság
söröket kezdett piálni.

Jimmy, mivel civilizált
eb volt, szépen leült szembe,
s sóvárogva nézegetett
a söröző emberekre.

Patakokban folyt a nyála,
döbbenten nézték az urak.
Látták, Jimmy milyen szomjas,
s szégyellni kezdték magukat.

Hogy ők itten csak szlopálnak,
szegény kutyus meg eleped.
Így egy könnyed mozdulattal
elé toltak egy üveget.

És mivel a Jimmy kutya
intelligens volt, de nagyon.
Gondolta: "Az ajándékot
amit kaptam, itt nem hagyom!"

Két kis mellső lába közé
az üveget szorította,
és a száját, ahogyan kell,
maga felé fordította.

Amíg az üvegben sör volt,
addig el nem eresztette,
nem engedett oda senkit,
amíg ki nem lefetyelte.

Az alkohol, amint tudjuk,
bizony varázslatos oldat.
Így hát Jimmy sötét éjjel
ugatta a teliholdat!