Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Morti
Alkotások száma: 130
Regisztrált: 2006-06-16
Belépett: 2008-06-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (1)
-Haikuk (9)
-Egyéb prózai alkotások (1)
-Dalszövegek (1)
-Versek (108)
Képgaléria
-Fotók (6)
Műfordítások
-Versek (1)
Feltöltve: 2007-03-12 00:37:32
Megtekintve: 6014
Ópium
...
Itt. Most. Feleszmélten.
Még mindig kábultan.
Epét ittam jóízűen,
Míg ópiumköd lengett körül,
Tarka fátylak, mosolyok,
És én csak nyeltem
Rendületlenül.
Mindent magamra csatoltam,
Teleragasztottam az arcm:
Láthassa mindenki az öröm
Élénkrózsaszín öntapadós cetlijeit...
Horog a szájba
És hagytam magam kihúzni a partra
Azt hittem, táplál
Azt hittem, itat
Azt hittem, élek még
És közben elfogytam.
Most gyökeret eresztek magamba.
Meg kell tanulnom fotoszintetizálni.
A semmit állítom elő,
Üres maradok, tiszta vákuum.
A csömör elkerült
Mert időben elfogyott az édes,
Fojtó köd.
Még remegek
Még nyáladzom
Még nem látok...
Pedig ébresztett már pofon.

2007 03 08
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-05-01 18:26:35
"Most gyökeret eresztek magamba.
Meg kell tanulnom fotoszintetizálni.
A semmit állítom elő,
Üres maradok, tiszta vákuum."
(muszáj kiemelnem azokat a sorokat, amiktől megállt a szívem O.O)
2007-03-25 00:17:20
ez sajnos vagy nem sajnos, így igaz...köszönöm szépen.
2007-03-23 08:53:08
Csak a szeretet, szerelem okozhat csalódást, fájdalmat, a közöny, közömbösség nem. De Te maradj, érző és szerető, jó verselő.
2007-03-21 23:09:00
köszönöm...