én nem vettem semmit.
leszámítva azt a lélegzetet, amivel együtt
beszívtam
valamikor régen
(nem is emlékszem már rá)
az egyedüllét illatát,
keserű volt és csípte a nyelvem hegyét -
nem is értem, miért pont ott
ahol érzetek kelnek és nyomban elugranak
összeveszni
a szülőtlenség kilátástalanságában.