Egy verset írok neked,
Mert kihoztad belőlem
Egy érzést, felszakított sebek
S csak egyszerűen könnyezek,

Álomvilágban tengetem napjaim
Árokpartján vízben áztatom lábaim
Kiszáradt számmal messzibe sóhajtom,
Elhagyott már minden szerelmes boldog álom

Kicsit kinyitottad szemem,
Kicsit elfeledtem boldogtalanságom veled
Kicsit belemartál fájdalmas sebembe
Kicsit emlékeztettél valakire

Köszönöm neked ezt a pár percet,
Mely oly rövidnek tűnt
Jó hogy itt voltál, s hallgattál
Valamiért ez most megbolygatta ezt az űrt

Köszönöm a csönded,
Köszönöm a suttogó szavakat
Köszönöm, hogy próbáltad megmutatni a kiutat
Még ha nem is adtad ki magad.

Tudom, hogy tudsz valamit,
Mely miatt megszűnsz számomra létezni
Tudom, hogy nem fogunk
Többé már beszélni

De azért jó volt
Adtál valamit
Én is adtam magamból
S letettem kicsit terheim..

2007. március 9.