Feltöltve: 2007-03-09 18:40:12
Megtekintve: 6046
Helyzetjelentés
Minden sóhajtás egy szeszély.
Sápadt homokról néz felém.
Csillogó szemekkel tekint,
Nekem, mint megmentőnek int.
Vérszín zsebkendőjében kín,
Gyűrött arcán egy-két csepp víz.
Rezgő csontjain lóg a bőr.
Szívébe szúrva, tompa tőr.
Lefetyelve nyeli a tűz,
Mit két kezével vadul űz.
Hessegeti az éhhalált,
Sóhajt s segítőt nem talál.
Talán egy-két nap és vége
Megöli az élet végre,
Fullánkot inakhoz helyez,
Mit ember, emberbe ereszt
Mint a szamár, egyirányba
Nézek s rohanok a halálba.
Egy ilyen, szebb életnek hitt
Valóból, mert senki nem segít.
Sápadt homokról néz felém.
Csillogó szemekkel tekint,
Nekem, mint megmentőnek int.
Vérszín zsebkendőjében kín,
Gyűrött arcán egy-két csepp víz.
Rezgő csontjain lóg a bőr.
Szívébe szúrva, tompa tőr.
Lefetyelve nyeli a tűz,
Mit két kezével vadul űz.
Hessegeti az éhhalált,
Sóhajt s segítőt nem talál.
Talán egy-két nap és vége
Megöli az élet végre,
Fullánkot inakhoz helyez,
Mit ember, emberbe ereszt
Mint a szamár, egyirányba
Nézek s rohanok a halálba.
Egy ilyen, szebb életnek hitt
Valóból, mert senki nem segít.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!