2.

Gézát öt-hétig tartották a Pszihiátrián. Testileg és lelkileg talpra állították. Aztán amig fel nem szabadult egy hely a Szocotthonban arra, rövid időre hazatérhetett otthonába. Lánya ápolási szabadságot vett ki és nem hagyta magára. A gyógyszereit elzárva tartotta és maga adagolta ki apukájának az antidepresszánsokat, vérnyomáscsökkentőt.

Géza azzal töltötte idejét, hogy az életében össszegyüjtött bélyegeinek és érmeinek albumait elvitte a bélyeg és érem börzére és pénzzé tette őket. Tekintélyes összeg ütötte a markát, amit elhelyezett bankszámlájára, melyen a fizetését is kapta. A roggyant bútorok, ruházata nem érdekelte. Lánya a szükséges ruházatát egy nagy bőröndbe összecsomagolta és szállításra készen várta a taxit.

Géza a sakktáblát, benne a figurákkal, a magyar és a francia kártyát tartalmazó kártyadobozt vitte magával. A kétezer kötetnyi könyvtárat pedig már előre elajándékozta a Szocotthonnak, amit el is szállítottak.

Aztán elérkezett a nagy nap: megjött a behívó az Otthonba. Géza mégegyszer körbenézett az elhagyni készülő otthonában, majd cammogva követte a bőröndöket cipelő taxist. A lánya, bezárta mögötte az ajtót, ahová nem volt többé visszatérés. Az Otthon előtt a taxis kirakta a bőröndöket. Géza kettőbe, a lánya a harmadikba kapaszkodva, becipelték a portára. A portán eligazították őket az igazgató irodájába.

Illendően bekopogtak. A csinos, ötven év körüli szőke igazgatónő lefegyverző mosolyával egyből feloldotta bennük a feszültséget.
–Szeretettel üdvözlöm Önöket minálunk. Kiss Gézához van szerencsénk?
–Igen, én vagyok.
–Kérem az iratait. Letétbe helyezzük őket.–miközben átnyujtotta, Géza halkan megjegyezte:– tehát ettől kezdve fogoly vagyok?
–nem, egészen. Kísérővel bármikor elhagyhatja az Otthont. Viszont a kerítésen belüli hatalmas parkban szabadon sétálhatnak.

–Innen átmennek a gazdasági irodába. Ott leadják a nyugdíjszelvényt. Innentől kezdve ez az állandó lakcíme. Ide hozzák a nyugdiját. Mi felvesszük. A gazdasági irodában hó végén levonják a kiadásokat, a többit pedig a saját felhasználású folyószámlájára utaljuk. Bármikor, bármennyit leemelhet róla. Ketten lesznek egy szobában a Bognár bácsival. Ő hatvanéves. Tehát közel egykorúak. Remélem, hogy jól kijönnek majd egymással. Akkor most elvezetem Önöket a hatos szobába.–mondta az igazgatónő és átkísérte őket.

A négy négyzetméteres szobában beépített szekrények. Egy dohányzóasztal, két karszék, két ágy, egy TV állvány Tv-vel és az ajtó mellett mosdó volt elhelyezve.
–A férfi WC-ék balra hátul vannak,s zuhanyzók úgyszintén. Van még kérdés?
–Nincs.
–Bemutatom Önöket egymásnak: Bognár Nándor –mormogta a köpcös, bajszos kis emberke, kacsintgatva. Ugyanis húszéve ebben a kacsintgató betegségben szenvedett. Nem mindig, de nagyobb idegi megterhelés, vagy megrázkódtatás alkalmával előjött belőle.

–Kiss Géza– mondta a másik kezét megszorítva Géza és hozzátette még–remélem kijövünk majd egymással.
–Bízom benne. Szegény Kajcsával is kijöttem amig meg nem halt tegnapelőtt…
–Akkor hagyjuk magukra őket!–karolt a vezetőnő Boglárkába, Géza leányába és elhagyták Géza új otthonát.

Géza bepakolta ruházatát, személyes tárgyait a saját szekrényrészébe. Fogmosópoharát, fogkeféjét, és fogkrémjét a vízcsap alatti mosdó peremére helyezte. Villanyborotváját pedig éjjeli szekrényének fiókjába rakta el. Az éjjeli szekrénybe helyezte a sakktáblát és a kártyadobozt is. Aztán leült az ágy szélére szembefordulva a saját ágyszélén üldögélő Nándival. Megcélozta egy kérdéssel.

–Milyen az élet itt Nándikám, ha szólithalak így. Tegeződjünk pajtás. Azthiszem én vagyok az idősebb: hatvanhárom múltam.
–szevasz Gézám! –nyújtotta kezét kézfogásra. Ezzel megpecsételődött barátságuk.
–Milyen itt az élet?
–Nem láttad, amikor bejöttél. A folyosón, a padokon ülnek mereven maguk elé nézve és várják a halált.
–Mért nem beszélgetnek?
–Miről? Már mindent elmondtak magukról. Van, aki huszadszor mondott el egy sztorit. Megmondom neked őszintén, hogy napi háromszori étkezés a fő attrakció, aztán a TV nézés. Kinn is van az ebédlőben TV, de csak azt lehet nézni, amit a többség kíván. Nekem itt van benn a Tv-m. Majd csak megegyezünk, mit nézzünk.

–Sivár élet ez. Az egyetlen vigaszuk, ha eljön értük a halál….
–Tulajdonképpen igazad van Gézám. Akit szeret az isten azt hamar, meghalassza. De, van, aki már tizenötéve van benn. Jó időben, a kertben sétálgatunk, üldögélünk. Aztán van egy dohányzóhelység. Ott üldögélnek, kártyázással ütik el az időt a füstölgők.

–Milyen a menü?
–Tűrhető. Egyszer meg lehet enni. Reggeli 8-9, ebéd 12-13, vacsora 17 és18 óra között van. Ez az összes tevékenységünk. Na, meg az üldögélés.
–Sivár élet ez.–szólalt meg rezignáltan Géza.
–Nézzed, ha jó a szobatársad, és egy húron pendültök, akkor benn is beszélgethettek, TV-ézhettek.–mondta Nándi. Géza nekiszegezte a kérdést.
–Nándikám, tudsz te sakkozni?
–Tudok, de csak úgy, amatőr módon.

–Én megtanítalak. Ezzel is megy az idő, ha benne vagy.
–Benne hát. Te meg tudsz snapszerozni?
–Tudok és kártyám is, van.
–nekem is, de nincs partnerem.
–Franciakártyázni tudsz?
–Csak römizni.
–Akkor úgylátom, mi nem fogunk unatkozni.– zárta le a csevegést Géza és kiballagtak a folyosón üldögélőkhöz. Nándi sorra bemutatta mindenkinek Gézát.

Percek alatt begördítette a személyzet az ebéddel megrakott zsúrkocsit és asztalhoz ült a társaság. Húsleves, mákos tészta, vagy káposztás kocka volt a második fogás. Az étel tűrhető volt. Ebéd után amig le nem szedték a terítéket elüldögéltek, beszélgettek, majd mindenki elvonult a szobájába. Gézáék is végigfeküdtek ágyukon és bekapcsolva a Duna TV Kívánságkosár c. műsorát, sziesztáztak egy órácskát.

Kétórakkor Nándi megemlítette, hogy a könyvtárszobában lehet kávét és üdítőt inni, mert az egyben a büfé is. Kiballagtak és ittak egy-egy kávét. Géza kíváncsian nézegette a könyveket és sokban ráismert saját adományaira is. Ez örömmel töltötte el. Négy asztal volt székekkel beállítva a helységbe. Volt, aki a Népszabadságot olvasta, más pedig a Blikket, merthogy négy napilapot járattak, és aki nem akarta megvenni a lapokat, itt elolvashatta őket. Aki pedig könyvet akart olvasni, levette a polcról és bevitte a szobájába.

Géza nagyon megörült a napilapoknak és már a reggeli tisztálkodás után hétkor nekiállt azok kivesézésének. Közben megivott egy erős kávét. Nándit nem érdekelte a politika és ő heverészéssel töltötte a reggeliig hátralévő időt. A reggeli után bevonultak a szobába és elkezdődött a végtelen sakkjátszma.