Eltűntem, mert jöttek hozzám,
Jó barátok, rokonok,
Látták zászlóm, lakom ormán,
Így tudták, itthon vagyok.

És mert kedves volt ez estén, a
Könnyű új bor, ízes beszéd,
Elszállt az est, mint röpke perc,
S hajnalra járt, míg véget ért.

Ekkorra már, bár kedvem víg volt,
De szemem majdnem leragadt,
Így esett, hogy vágyva engem,
Magadra maradtál, magad.

Ne haragudj hát rám, te Kedves,
Bár tudom, hogy megcsaltalak,
Morpheusnak két karjába
Szédültem egy perc alatt.

Bocsásd hát meg gyengeségem,
Gyarló férfi-jellemem,
E csábítás túl erős volt,
Ezért esett meg ez velem.

Csak remélem, ó csak vágyom,
Hogy elfogadsz így is Édesem,
Szívemet néked ajánlom,
Így álmos-szerelmesen!