Feltöltve: 2007-03-07 02:10:42
Megtekintve: 6036
Tükörkép nélkül
Tükörkép nélkül is láthatod önmagad,
Minden, mi körülvesz, az is mind-mind te vagy.
Apró ráncokat szántó napi gondok,
Az értelem háza; a büszke homlok,
Mosolyra nyíló, játékos puha ajkak,
A meleg tekintet, cirmos íriszű szempár,
Beléd is tekint, és másnak is üzen már.
Szavak csörgedeznek, mint fecsegő patak;
Simogatós, vigasztaló, csípős, szerelmes szavak,
A mozdulat, a könnyed, a sokszor fáradt,
Ha kilépsz az ajtón, a csend, ami marad utánad;
Mosatlan csészéd az asztalon,
Az épp olvasott könyv, és nyomod az ágyadon,
Az összegyűrt blúz, parfümöd lenge illata,
Mely, ha kihűl is, részedként vár haza,
Összehajtott hálóinged a párnád alatt,
Asztalodon jegyzetek, telefirkált lapok,
A gondolat mi tiéd, neked, belőled termett,
Mind te vagy, más nem ismer meg,
Csak annyira, amennyire hagyod,
Hogy részed legyen,
Ha elfogadod, mert akarod.
Minden, mi körülvesz, az is mind-mind te vagy.
Apró ráncokat szántó napi gondok,
Az értelem háza; a büszke homlok,
Mosolyra nyíló, játékos puha ajkak,
A meleg tekintet, cirmos íriszű szempár,
Beléd is tekint, és másnak is üzen már.
Szavak csörgedeznek, mint fecsegő patak;
Simogatós, vigasztaló, csípős, szerelmes szavak,
A mozdulat, a könnyed, a sokszor fáradt,
Ha kilépsz az ajtón, a csend, ami marad utánad;
Mosatlan csészéd az asztalon,
Az épp olvasott könyv, és nyomod az ágyadon,
Az összegyűrt blúz, parfümöd lenge illata,
Mely, ha kihűl is, részedként vár haza,
Összehajtott hálóinged a párnád alatt,
Asztalodon jegyzetek, telefirkált lapok,
A gondolat mi tiéd, neked, belőled termett,
Mind te vagy, más nem ismer meg,
Csak annyira, amennyire hagyod,
Hogy részed legyen,
Ha elfogadod, mert akarod.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-06-06 20:42:30
Beléptél, és elmondtad, hogy mit olvastál ki belőle. És tükröt mutattál, nekem, rólunk. Köszönöm! Aki leírja, és megmutatja magát, az beenged másokat, akik annyira lépnek csak be, amennyire megszólítja őket ez a személyes világ. Örülök, hogy bemerészkedtél! Szerettel: Aysa
2007-06-06 18:17:35
Tudod azon gondolkodtam, be merjek-e lépni ebbe az intim világba: Ez a vers olyan ami talán másra nem is tartozik, tőled, neki szóló gondolatok. Szépek, szívből jövők, símogatók. csupa odaadó várakozás, mint aki csak akkor és addig él, amig ő vissza nem érkezik, azután már ő maga a szerelem.
Bocsánat, hogy bemerészkedtem.
szeretettel fefo