Egy illatoktól terhes lenge szellőjű
Augusztus végi éjjel,
Felébredt a nimfa, és vele
Vágytól izzó teste.
Mit bánta Ő, hogy meglátja a vén hold,
Amint fátyolruháját egy
Pajzán ág felemelte!

Csak szaladt, és táncolt
A selyemfüvű réten,
Míg ágyékában szerelem lüktetett,
És várta Faunt, hogy nagy
Egyezségben
Járják a táncot, ott a csillagfényben,
És tartsanak vad, szép szerelemünnepet.

Én bájos Nimfám,
Tavi Najádom,
Szerelmem titkos, tiltott öröme!
Mikor az éjjel olvasod majd versem,
Álmodj szép öledbe, hogy lehessek akkor
Kéjt hozó Faunod,
Tested gyönyöre!