Bon Jovi hangján nótába kezd a hangfal,
Porszívó-zúgás tördeli a kiénekelt íveket,
Távolban türelmetlen, bántó
telefoncsengés remeg.

A csönd belül van, felötlik néhány kósza gondolat:
Még javítanom is kell, s a lakás úgy látom szalad!
Mosástól nyűrött ágynemű álmodik forró vasalót,
és porcicák bújócskáznak a könyvespolc alatt.

Füzetkupac szalad szét az íróasztalon,
tegye csak, hagyom; a lépcsőházat még felmosom.
Az ablak tárva, bent illatozik a korai tavasz,
kint virágtalan még, de földszagún igaz.

Fréziák fecsegnek liliommal,
névnapot köszöntő zálogok,
a mogyorós csoki morzsái földrehulltak,
félig telt poharamban napsugár motoz.

A fotelben levetett ing,
széthagyott CD-k a polcokon,
félpár zokni árválkodik sután, párját kutatja,
vagy csak gondolom.

Családom is szétszéledt a hétköznappal,
ha körbenézek rájuk gondolok...
és ősi női szeszéllyel
összepakolok.