Az ember azért ember, hogy érezzen...
Ha érez, akkor vérezzen,
ha vérez, akkor pusztuljon.
Az élet vendégkönyvében véres kézjegyet hagyjon.

Az ember azért ember, hogy szeressen...
Magányában párt keressen.
Ha megtalálta, megtarthassa,
ha megunta eldobhassa.

Az ember azért ember, hogy tűrjön...
Bánatában a tó partjára leüljön.
Belenézzen a tó vizébe,
belekostoljon az élet keserű ízébe.

Az ember azért ember, hogy csalódjon...
A csalódás, lelkében mély nyomot hagyjon.
Egy mindig vérző seb, amely sosem gyógyulhat,
egy fájdalmas emlék, amely el nem múlhat.

Az ember azért ember, hogy gyűlöljön.
Gyűlöletéből embereket öljön.
Ha megölte, eltemesse,
emlékét elfelejtse.

Az ember, ha szerelmet érez,
akkor tűr, s ha csalódik patakokban vérez.
Ez a patak torkollik a gyűlölet tavába,
vörös foltot hagy a jeges tél havába.