Azon utolsó cigányok közül való volt az Öreg, akik még lovas kocsival járták az utcákat, és gyűjtögették a lomokat, vasakat, lemezeket. Mindig elcsodálkoztam azon, hogy azok a cigányok, akik oly csodálatos paripákat adnak, vesznek, a vásárokban, és oly jól értenek a lovakhoz, hogyan tudnak ennyi szánalmas gebét összeszedni, és hajtani, mint ez az Öreg is.
Vánszorgott a szegény gebe az utcán, húzva a szekeret, az Öreg cigány meg a bakról tekingetett be az udvarokra, hogy hol talál valami kis üzletnek valót. Tolakodtak ugyan Ők is, de meg sem közelítették a mai paplanosokat.
Józsi bácsi az utca végén lakott, és rengeteg idejéből sokat töltött a kerítés padkáján ülve, kint az utcán. Szúrta a szemét nagyon az a néhány lemez, amit a fia csak úgy ledobott az árokpartra, hogy majd tovább viszi, ki a szemétbe.
Az Öreg a bakról már jó messziről kifigyelte a lomot, s mellette a gazdát, gondolta:- itt a mai üzlet, ha keveset is, de valamit csak kaphatok ezét a kis ócskavasért, meg még a parasztot is leveszem egy pár százassal, mert elviszem a lomját.
Józsi bácsi is figyelte az Öreget:- ha elvinné ezt a vacakot, rend is lenne, a fiamnak az utóval se kéne cipelnie, meg még hátha az Öreget egy pár százassal is le tudom venni érte.
- Jó napot! - biccentett az Öreg, és megállította a szegény csont és bőr lovat, ami minden bizonnyal még reumás is volt, mert úgy húzta egyik hátsó lábát, mintha csípőficamos volna.
-Adj' Isten!- felelt Józsi bá'
- Elvigyem?- mutatott ostorhegyével az üzlet tárgyára az Öreg.
- Hát vigye - felelt a gazda, és azon járt az esze, mennyit kérjen az áruért.
Szegény pacinak a megindulással volt a legtöbb baja. Elindulni volt neheze, ha már megy, majd bejáródik, úgy volt vele a gazdája. Mindenesetre mellé hajtott a vasnak és szép komótosan felpakolt.
Nem beszélgetett a két ember, csak lopva méregették egymást. Ki mennyire tudja levenni, üzletfelét. Az Öreg cigány úgy ötszázra gondolt.
Józsi bácsit már kicsit zavarta, hogy nem beszélték meg előre, - de majd csak megegyezünk- gondolta.
Befejezte az Öreg a pakolást és közelebb jött a kapuhoz, gondolta ideje elkérni, a lom elszállításért a pénzt.
- Na aztán mennyi lesz?- kérdezte Józsi bácsi az üzletfelét.
- Ötszáz- mondta fuvaros, mint aki jól végezte dolgát.
-Ötszáz?- mondta ki nem mutatott meglepetéssel és örömmel, ez több mint számítottam, gondolta.
- Rendbe van.- mondta Józsi bácsi, és elégedetten nyújtotta Ő is a markát, mert hisz közben már az Öreg is nyújtogatta a tenyerét.
Ekkor tisztult ki a kép a két öregnek. Csak szegény paci nem értette:-az elöbb pakolták fel, most meg le? Nem baj, tovább pihenhetek.