Poros utcában egy dobozban,
Benne mozog pár kismacska,
Egy papírcetli ezt mutatja,
"Otthontalan vagyok, vigyél haza!"

Mind játszik, ugrál boldogan,
Jól megvannak így egymással,
Csak egy kis fekete ül magában,
Megszeppenve a doboz sarkában.

A sarokba húzódva figyelem őket,
Érzem ők különböznek tőlem,
Hívnak játsznani, rájuk fújok,
Nem ez amire én most vágyok.

Mindíg amikor egy kéz nyúl be,
Remélem, hogy engem elvisznek,
Szeretetre és boldogságra találok,
Egy meleg otthonra hol nem fázok.

Kedvesen nyávogok, nem hallják,
Szépen nézek rájuk, nem látják,
Erősen dorombolok nem kellek,
Mást választanak ki helyettem.

Fogynak körülöttem a többiek,
Miért nem kellek én senkinek?
Ha kiválasztanak visszadobnak,
Miért nem vagyok én jó soha?

Egyedül maradok a csendben,
Itt hagytak engem a sötétben,
Nem tetszettem meg senkinek,
Hiába voltam oly kedves.

A többi macska gazdára talált,
Meleg otthont hol őket imádják,
Én itt maradtam a hideg éjjelben,
Csodára várok, hogy hazavigyenek.

Talán túl rondának születtem,
Nem tetszettem meg senkinek,
Talán túl sötét vagyok nekik,
Egy ilyen dög nekik nem hiányzik.

Lassan hül ki kicsi testem,
A hideg éj veszi át lelkem,
Kuporodva ér el a végzetem,
Megáll kicsi fekete szívem...