Álomvilág, képzelet, szerelmes szívem repes!

Szép Hölgyem, szívem csakis Érted dobog,
Kezem hadd nyugodjon kecses derekadon!
Csókommal illetem édes szád,
Engedd hadd, vessem le ruhád.
S közben ölelj át akár a prés,
Hadd, csináljak fűződön rést!
S ámulva-bámulva, szemérmtelen,
Csókolom testedet kedvesem!

S immár hogy levettem legszebb ruhád,
Feküdj az ágyra, én pedig Rád!
Testünk mit jár, lázas tánc
Édes illatod megőrjít, felráz!
Szerelmes létünk elönti a kéj,
Lángoló testünk kegyelmet kér.
S mi adhatna szebb megváltást,
Mint tüzes öledben kitörő vulkán!