Szívem lángol, szemem csak bámul
Nincs, szó mit most kimondhatnék,
És tudom hogy neked szívem kevés!

Nem tudok én más lenni, nem akarok
Nem leszek, jobb vagy esetleg rossz,
Én, csak egyszerűen én maradok!

Talán egyszer megérted ki voltam,
Miért öleltelek oly féltő gonddal,
És veled ki lehettem volna!