Itt van az otthonom, itt jöttem a világra,
Táltosok földjére küldött Emesének álma!

Dicső királyoknak erejét szívom lelkembe,
Ősök bölcsességét óhajtom szellemembe!

Csatáknak mezejére elkísérnek százak,
S mikor körbenézek már sok ezren állnak!

Zászlók lobognak és hirdetik újra a világnak,
Emlékeink, múltunk most végre feltámad!

Büszke mének tapossák végre a rabigát,
Dicső vitézek győztes éneke enyémmel száll!

Tépett zászlók Isten áldásával a szélben szállnak,
Kárpátok bércein végre hős katonáink állnak!

S most már itt állok a királyok városában,
De képzeletem már a Kolozsvár utcáit járja!!

Mint a Turul madár lelkem végtelenül száll,
S most megpihen Munkácsnak büszke várán!

Már álmodok tovább, képzeletemnek nincs határ
Mint, énekes madár, jó hírrel lelkem Szabadkára száll!

Hűvös széllel jutok tovább, nem térít akadály,
Eperjes terére leszállok és hirdetek egy új világot!