Neked semmi sem drága, hisz nem vagy magyar!
Nem érzed azt mit mi érzünk, ami vádol, felkavar,
Nem érted lelkünk sebeit, keserveit, bús dalait!


Neked nem drága ez a föld, nem vert itt zivatar!
De a mi népünk szenvedett, borult rá ravatal,
De a mi sorsunk akkor is csak a küzdelem marad!

Neked semmit nem jelenthet Kárpátok koszorúja!
Számunkra mégis kezdet s vég, álmaink tudója,
Számunkra a hely hol él Árpád népének utódja!

Neked értelmetlen énekünk, felesleges dalunk!
Ám a mi lelkünk szenved, űzi a rút fájdalom,
Ám mégsem kesergünk, hanem harcolunk!

Neked nem jelenthet semmit magyar lenni!
Mert nem érzed mit egy magyar szív dobog,
nem érzed mit az égbe szállva egy magyar ima mond!