Tengerek, hegyek, síkságok zengték nevemet,
Táltos lovam hátán igáztam le a népeket!
Lovasaim kardját nyögte a fél világ,
Nem parancsoltak nekem, csak az ősapák!

Szellemek és életfák kísérték utamat,
Táltosok óvták minden mozdulatomat!
Kardom villant a vér áztatta csatatereken,
Az ellenség menekült eszeveszetten.

Híremtől már megremegtek a falak,
Ki rám támadt mindjárt holtan maradt!
Rómát is bevette hős hun seregem,
Megaláztuk azt aki szembeszállt velem!

A sztyeppéket uraltam, s magas hegyeket,
De elérte a halál győzhetetlen testemet!
Eltemettek hármas koporsóban a Tiszába,
S felköltöztem a csillagok birodalmába