nézd a markodat, ott dobog.
Kivájta a megmagyarázhatatlanság,
némi kételyre emlékeztető...
Hagyom, mert mindenki hagyja.
- Szárítom magam.
...
Nézem én is.
Összerakva ismeretlenebb, mint valaha,
és talán színt is kéne tákolni bele,
csak már nem tudom, mik azok.

Ma este gyilkolni akartam.
Lámpákról lefolyni és várni.
Nézni. mindent.
A teret, ahogy összeomlik.