Érzem arcomon a nap utolsó sugarait,
Magányos szívembe fájdalom hasít!
Szeretlek Téged, s nem vagy velem,
S hiányzik az ámító tekinteted!

Egyedül állok s nézem a napot,
Eltűnik a hegyek mögött valahol.
Bár utána mehetnék szárnyakon,
S a fájdalom nem kínozna alkonyokon!

Mindig, ha lemegy a tündöklő nap,
Az álmok bennem mind meghalnak!
Azért mert nem fogod a kezemet,
S nem érinted érző szívemet!