Viszlát, távzozm csendesen,
Ahogy mindig is terveztem
Behunyom két szemem,
Csak Te jársz az eszemben.

Megfogod hideg kezem,
"Mennünk kell!"-szólsz csendesen
Átölelsz karoddal melegen,
S messze repítesz.

Kik most itt vannak melletem,
Hiába nézik nem értik,
"Miért mosolyog?"-kérdik,
Hisz Ő már elment.

Mosolygok mert boldog vagyok
Itt hagytam minden gondomat
S most "utazom" Agapéhoz
Hogy vissza térhessek majd hozzátok

Válszom nem haljátok
Talán nem is értenétek
De így van ez jól
S most távozom csendesen!