Okoskodás,semmi több
mit Neked itt lekörmölök,
de nem azért írom,hogy legyen
mivel kioktatnom Téged!

Csak látom és olvasom,
(több,mint kétszáz leveled vagyon)
hogy mint "fáj és mar"
szívedbe a gondolat.

Nem vesztettem még el
ismerőseim közül senkit sem
ki oly közel állt,
mint hozzád a nagymamád.

Bármit tettél ne feledd!
Megtenned ott
akkor és azt kellett.
Ennyi tellett,többre nem
senki sem lehet
teljesen tökéletes.
(Még Én sem!
Pedig elhiheted
szerénységnél több hibám
éppen most nem lehet.):)

Zsákodat cipeled,
hátadon viheted,
megtömve mindenféle
émelygő csemegével.

Szívedről a bút
el nem én vihetem,
nem teheti senki
csak magadat mentheted.

Tudod Te ezt jól,
nem kell immár hozzá
messze földről híres
cserfes kis intelektualitás.
(Én)

Kezedben a kulcs,
szívedben a lakat.

Az ördögbe!
Mindjárt elsírom magam.
Álljon már itt,
hogy ez legyen a vége
jöjjön most egy bolond gondolat
e hosszú versikébe!