Az asszony szerelme.
A bor íze.
Ez mire én vágyom,
Egyik sincs meg, csak volt.
Hagytam elveszni,
Tudom, kár volt.

Egymagam vagyok, s várok,
Hogy megtörténjen.
A csoda!
Most íztelen a bor,
Keserű a szerelem.
Pedig oly édes volt, míg ki nem tört.

Háború a fejemben,
Ott legbelül, ott.
Lövik egymást oly sok őrült kis gondolatok.
Szívemben forró tűz lobog,
Kioltani nem tudja más, csak te, ó szent Kronos!
Bíztatott.

Hogy jobb lesz, de ó én konok!
Azt mondtam, állj! S minden megfagyott.
A bor, az asszony, az élet.
S már nem volt mi éltet,
Miért mindennap felkeltem én,
Ó te gyönyörű csodálatos női lény!

2007.02.26.