Aznap új hidakat ácsoltunk
a folyam felett
csöndesek voltak a kövek
szégyenlősek
mint a virágok
de nem engedtek át
gyönge gerincükön
betakarták az utat
mohazöld palástjukba
Királynéd lennék most
ebben a bársonylugasban
megmelengetném
vacogó szíved
betakarnálak
a múlandóság selymes
idegfonatába