Létezett egy ember számodra,
Lelked felüdítette volna, ha kezed megfogja
De ő tovább sétált, csak szemedbe nézett
Tétován léptél volna, de láttad ő már lépett

A múzsa, hajh ha egyszer azt tette volna
A lelked szárnyalt volna tova
De csak a viharfelhők sújtják lelked
Kormos lett csalódásodtól mindkét kezed

Szomorúan tekintesz utána
Nem kell neki az, mi szívedet kinyitja
A kulcsot csak az út szélére dobta
S megkért ne szeresd őt soha

De nem lehet, hisz úgy vonz az az érzés
Szeretni kell ez nem kérdés
Bűverő hajt megmérgezett
De felejteni már csak fájdalmas élvezet

Nem akarod, mégis kell
Hisz ő már saját útján lépdel
Ne menj utána, ő már a saját útját járja
Engedd el, kérlek, hadd legyen másnak a múzsája!

Hiába varázsol, hiába oly kedves
Álmaidban csak egy elképzelt lány lépdes
Ő nem az csupán egy megmásított álom
Mindent szépnek látsz ezen a leányon

A valóságban nem téged szeret tiszta szívből,
A vágyódás, és szerelem, nem neked szól verseiből
Nem te vagy a múltja nem te vagy a jövője
Ő már nem néz vissza csak előre, előre..

2007. február 24.