Magányban teltek mindennapjaim,
mára megszűntek érezni tagjaim.
Keresve kerestem kiutam,
de rájöttem a másvilágra vezet végső utam.
Éltem fényben,sötétségben,
boldogságban,pórban,pokolban
s mindenért magam okoltam.
Mára férgek rágják oszladozó tetemem
s vérrel árasztom tele haldokló testem.
Csontjaimból pondrók a nedüt kiszívták,
a haramiák tűzként a halál törvényszékét hívták.
Ítélkeztek sorsom felől
s semmit sem sejthettem odafentről.
Mára tudom sorsom megvolt írva
s pusztulásra voltam a törvényszék elé hívva.