Nincs olyan e világon mára
Amely lehetetlen lenne számomra
Szerelmedért
Elviselném az összes csapást, ami érhet
Szerelmedért
Darabokra tört szívem Istennek adnám, te érted
Szerelmedért
Nem lenne olyan, amit nem tennék már meg
Szerelmedért
Szenvedek, ha kell... bármeddig

Hiába a szó, hogy felejtés és idő
A szív nem felejt, és nem gyógyítja meg az idő
Feladni mindent... nem tenném soha
De, hogy érezzek ezek után... egyszer talán vagy soha

Szerelmedért
Ha kell meghalok
Szerelmedért
Kínok kínját is vállalom

De ha a szerelmedet nem kaphatom...
Akkor a szenvedés és fájdalom
Megtanít, hogy máskor nem lehetek ilyen
Ha még éreznék valaki iránt így az életben
Idő az, mely fogva tartja lelkem és szívem
S ezek nélkül élni most a végzetem

Menekülök, de vajon mi elől?
Most már magam sem tudom
Az érzéseim elől, a jövőm elől
Egyszer elfogy az út a lábam alól
Akkor megtudom, hogy miért is futok
De félek attól, amit találni fogok

Szembenézni magammal - most is azon vagyok
Sírni már nem tudok, mert nem akarok
Értelme lenne... Nem hiszem, ezért nem is fogok
Hogy belőlem hal meg egy rész - megállok
Elvesztettem a ritmust, a levegőt kapkodom
Levegőt venni már fáj, de folytatom
Fájjon, ez volt a sorsom. Boldognak lenni néha
Csak ennyin múlt volna, hogy megváltozok miatta
De képesnek lenni bármire is
Most már mindegy élek is meg nem is
A sorsom, hogy mások boldogságát nézzem
S idővel majd vége lesz érezni ilyet, majd ha végem
Akkor kezdődik igazából majd csak az én életem
Feladni addig soha... ér amennyi pofon ér... vállalom
Ha állom őket és nem engedek...
Talán egyszer ebben az életben még boldog lehetek