Talán ez az átok?
Ami elől bujkálok
Talán ez a sors?
Mely elől el nem bújhatok
Igaz lett volna, mit akkor mondtam
Ha ilyenné válok, megérdemlem
Fáj és kínoz, amit érzek
De mégsem felejthetek
Amit leírtam beteljesül szóról szóra
Küzdök én, de hiába
Bármit is teszek csak rosszabb lesz
Hiába megyek előre, csak visszafelé jutok
Elegem ebből sohasem lesz
Miért is? Mert nem lehet, magam sem tudom

Még mindig azt érzem, amit 1 hónapja
Talán hiba
Végtelenül..., akár hiszed akár nem
De úgy érzem te már biztosan nem
Senki se érthet meg
S talán igen a futás is emiatt megy
Utolsó kört várom lehet
De bárkinek is okoz ez fájdalmat?

Kín és fájdalom ez lenne az átok
Nem hittem volna, hogy olyanná válok
De most már, ha beteljesült
Kezdődjön a játék az életért
Vagy az átok lesz erősebb vagy én
De végül azt mondhatom, nem adtam fel... nem én

Így vagy úgy de utol fog érni a sors
Ha erősebb leszek, akkor se győzök csak megkímélt a sors
Inkább szenvedést jelent, mint irgalmat
Mert amit adtam, most visszakapom

Megtagadni, amit érzek... soha
Inkább veszek én oda
És legyen a vesztem, amit érzek
Megutálni őt soha... Gyűlölni sem, tegyen bármit
Ennyire szeretem, s ennyire vagyok vak
De érzéseim mellett kitartok, ameddig fel nem emészt
Hogy miért? Mert a szívem nem akar mást

Hibáztam nem egyszer
Visszaolvastam, mit a gép rögzítet és igen ennyit ér
A végsőkig kitartani amellett, amit érzek
Ésszel fel nem fogom miért, csak cselekszek
Látni, amit csinál... fáj nagyon
De tehetnék bármit... sajnos nem

A végzet mindenkit utolér egyszer
Van kit előbb van kit később, de mindig utol ér
Nem tudom, hogy mi lesz a vége
Egyáltalán lesz valaha vége

S igen megváltást nem tudom, hogy ki adhat vagy bocsánatot
De, hogy én magamnak nem, az kizárt
Ez van, ennyi vagyok
Elbukok, s készen is vagyunk
Megvárom még a végét
Aztán kikapcsolhatunk mindent
Talán majd máskor más lesz a vége...
De ennek így már semmi értelme...