Se éjjelem, se nappalom
Egyedül a fájdalom
Melyet neked okoztam
De magamnak is bevallhatom
Olyat tettem melyet csak ember tehet
Hibáztam de nem is akármilyet
Megbántottam és csalódott
Mert egy féreg vagyok lehet

Egy utolsó aljas szemét
Aki nem érdemel ilyen tiszta lányt
Most miattam fáj a szíve
Se nappala se éjjele
Mert a szerelme helyett
A fájdalom amely vele lehet

Céltalanul járom utam
Nem látom a kiutat sehol sem
Csak a fájdalom, amit érzek
Ha el kell hogy veszítselek

Megérdemelném ebben biztos vagyok
De te nem és ebben hibás csak én vagyok
Fájdalmas látni a barátokat akik vigasztalnak
Nekik is csak fájdalmat okozok
Milyen ember vagyok?
Maró kínok közt égek

De megérdemlem egész biztosan
Vége az életemnek nélküle határozottan

Vége eme versnek mely szívből jött
A szerelem tüzén keresztül formát öltött