Ezt túlélni kizárt dolog
De nem is akarom
Érezni bármit ezek után
Majd egyszer talán
De most évekig inkább a magány
Összetörte a szívem megint
Már kitépni sem akarom
Ilyen marha voltam
Másodszor tette meg
Ha egyszer ilyet érzek még
Bár kétlem
Remélem nem élem túl
Most mit érzek 1 hónappal az egész után
Meghalni túl könnyű lenne talán
Ha kést forgatnának bennem
Emellett nem érezném

Az, hogy szerelem csak egy mese
És, hogy az ember megbolondul... talán vagy mégse?
Ha én csinálok ilyet egyszer mint most ő velem
Érezzem azt, amit a másik... fájdalmat, kínt, magányt
ISTENEM hozzád fohászkodom
Vess véget ennek az egésznek könyörgöm

Miért kaptam ezt és mivel érdemeltem ki
Tudja egyáltalán valaki a választ vagy csak egy baki
Talán a jövőben én leszek ilyen
Akkor meg tényleg megérdemlem

Érezni többé nem akarok, se szeretni, se lélegezni
Pontosan azt érezni amit most...
Van levegő mégis fuldoklok
Dobog a szívem mégis meghalok
A lelkem feladta és még egyszer már nem fogja

Egyszer valaki azt mondta, hogy angyal vagyok
Talán igaza volt és az is vagyok
Hiba volt kitárni a szívem és szeretni őt
Bukott angyal lettem és szárnyszegett
Zuhanok lefelé és már nem akarok szállni
Lelkem már feladta végleg, s magát temeti

Egy hang hívogat tedd meg ez nem gyávaság
Lehet, hogy megőrültem és ilyen a halál utáni vágy?
De mégis nem láttok mást csak azt, hogy nincs alattam semmi
Csak zuhanok, és áldás lenne végre földet érni

Ha meghalok... nem érdekel MOST MÁR NEM
Érezni így még egyszer, de aztán tényleg sohasem
Ha én miattam szenvedne így valaki mint most én
Nem érdemelnék mást csak azt, amit ő...
Örök magány és boldogtalanság, mert azzá váltam, mint ő
Szívtelenné és gonosszá
Nem is kívánok mást ezek után csak világá
Lelkem elhal és szívem elég... csak a test megy tovább, de minek
Egy képet látok, ami engem ábrázol és valaki mást... ez történik
Az egyik, aki megfáradt és a megnyugvás az otthona
Amit csak a másik adhatna neki, mert ő a végtelenségig buta
Buta, mert hiszi, hogy csak jóság van
Ő tett angyallá, pedig nem kértem rá, nem én

Mit kívánok ezek után... mérhetetlen magányt és kínt
Ha olyanná válnék, mint ő
Tudom senki nem fogja megérteni, hogy miért?
Mert ha egyszer ekkora fájdalmat okozok, mint ő
Nem érdemlek mást csak a lassú elsorvadást
Örökké várnék rá, imádkoznék hozzá
Amíg az utolsó kört nem futom
Lélekkel és szívvel vele maradok és elsorvadok
Nem érdemlek mást csak mit nekem okoztak
Ha vele ezt tenném mással
Váljon valóra, amit írtam nem mással
CSAK VELEM és ne adjam fel egy percig sem
De végül bukjak el
Ha úgy hiszem, hogy majd tehetek ellen bármit, kizárt
Hiába minden küzdelem, a szívem nem akarná azt
Kegyelmet akkor magamnak soha nem kívánok
Szenvedést és kínt, mert akkor már mindegy lesz
Legyen ez egy átok, ha hiszek benne idővel valóság lesz
És ha egyszer az átok lesz valóság... megváltás... nem lesz
Én sem adtam pedig adhattam volna
Ha olyanná válnék nekem sem járna
Tisztesség és becsület ez egyszer így legyen
Irgalom és könyörület ne legyen