Volt egyszer egy lusta ember.No , ha csak egy lett volna és csak egyszer!Több is volt , több is van , meg , sajnos , lesz is , de én most csak errõl az egyrõl mesélek.
Úgy hívták: Elheverõ Huba.Különös név , de azért egész közönségesen heverészett a viselõje.
Enni azonban annak is kell , aki csak heverészik , lustálkodik.Evett is Huba , kövérült is , de amit örökölt: gazdasága fogyott , soványodott.
Amikor nem maradt egész vagyonábóll más csak egy szamár , egy fekete macska , meg egy düledezõ házikó , elhatározta , hogy nekiindul a világnak.Nyár volt.Ilyenkor legjobb szerencsét próbálni , mert meleg van , az ember akkor heverészhet a fák , bokrok alatt amikor kedve tartja , nem fázik meg.Õsszel , télen viszont lehűti az emberfia szerencsekeresõ kedvét a hideg szél , no meg az esõ , havazás sem kellemes.
Tarisznyájába tette Elheverõ Huba a fekete macskát , felült a szamárra és elszamaragolt.Az erdõben gyümölcsöt keresett , talált is.Elverte éhét , no , nem egészen jó szó ez rá , inkább kicsit megpofozta , merthogy néhány szelet rántotthúst még vígan be tudott volna rántani a szájába a szamócázgatás után.Ha lett volna rántotthús.
Szemfüleskedett Huba , nézegetett körbe-körbe , hogy van-e odvas fa és abban kincs.Volt is egy görbe fa odúval , bele is nyúlt Huba az odúba , de nem kincs volt abban , hanem esõvíz.Még jó , hogy nem vadméhodú volt!
- Ezek szerint - gondolta Huba - a szerencse még várat magára.
Hamarosan Huba is , a szamár is , a macska is szomjas lett.Találtak egy erdei kutat.Gondolták: ez szerencse! Rosszul gondolták.Egyrészt nagyon mély volt a kút , nem láttak le a fenekéig , így azt sem tudták meg: van-e benne víz.Másrészt - szomorkodtak - ha van is benne víz , mivel merik ki?
Mérgesek lettek a vödörtelen , titokzatos erdei kútra.A fekete macska ráfújt , a szamár ráiázott , de Huba nem elégedett meg ennyivel.Fogott egy követ és a kútba dobta.
Dörgött egyet a kút mélye és meglepõ dolog történt.Valami visszarepült a kútból. Elsõ pillanatban azt hitték , hogy a kõ játszik gumilabdát , de nem!Ökölnyi , sárgafényû fémdarab volt az: hûha , egy hatalmas aranyrög!
Örült Huba csudamód.A szamár és a macska nem osztozott örömében , mert semmit sem tudtak az arany nagy értékérõl.Õk vizet szerettek volna inni.Majd elepedtek a szomjúságtól.
Huba így okoskodott: egy követ dobott be a kútba - egy aranyrög repült ki.Ha két követ dob bele , két aranyrög fog kirepülni.
Így is tett és kiderült: eddig jól számolt.A kút most még nagyobbat dörgött , kicsit ijesztõen , de a kirepülõ két aranyrög kárpótolta Hubát az ijedtségért.Diadalmasan számolt-számolt , talán többet , mint iskolaévei alatt valaha is:
három kõ - három aranyrög , négy kõ - négy aranyrög , sok kõ - annyi aranyrög , hogy királyságot vehet magának a himhumföldi koronavásáron.
Nosza , annyi követ hullatott le a mélybe egyszerre , amennyit csak össze tudott szedni a kút körül.Sok volt az , dörgött is a kút szörnyűségesen , de további aranyrögök nem akartak kiugrálni belõle.
Dühbe gurult Huba.Elkezdett mindenféle csúnyát kiabálni a kútba , ezek között még a "csaló" volt a legenyhébb.A szamár is leiázott a kútba , de õ nem az aranyrögöket hiányolta , hanem a vizet.A macska felment egy fára , hogy áttekintse a vidéket: van-e valamerre forrás vagy patak , esetleg halacskás tavacska.
Belefáradt Huba a nagy kiabálásba és elhevert a kút mellett.Arra gondolt: az a két aranyrög is valami , de abból királyságra nem telik , legfeljebb grófságra.Ördög vigye ezt a csaló kutat!
Azért elkezdett álmodozni grófi cimerrõl , kastélyról , mert az is jóval több a semminél.Ebbe az álmodozásba egy igen fekete úr érkezett meg a kútból , markában elegáns arany sétabottal.A bottal - mint kiderült: okkal - jól fejbeverte Hubát.A kút mélyén ugyanis erre az ördögre hullottak a ledobott kövek , õ dobált vissza mérgében aranyrögöket , de , amikor kõzápor érkezett kútbéli otthonába , úgy érezte: személyesen kell eligazítania a dolgot.Okosabban-botosabban!
Ez az eligazítás ugyancsak felizgatta Hubát , mert egyrészt piros púp támadt tõle a fején , másrészt hátán a rajta sétáló sétapálcától nyögõfolt, valamin patapuszik helye sajgott a fenekén.Az ördög elvette tõle a tarisznyát is , a három aranyröggel.A szamár megúszta egy barackkal a fejére , de attól is sokáig iázott.A fekete macska fent volt a fán , õt az ördög nem vette észre.
Elheverõ Huba most már nem csak hevert , de keservesen nyögött is.Tehetetlenül gondolt telhetetlenségére: ha megelégedett volna három aranyröggel , most gazdag lenne és szegényebb egy nemhiányzó veréssel.Nocsak , nocsak! Úgy látszik: kõdobálásból , kútócsárlásból , heverészésbõl, - mindenbõl megárt a sok!
Jó gondolatok voltak ezek.Kincs helyett most már inkább forrást keresett Huba kiszáradt torkának és állatainak.Rá is bukkant egyre.Ittak mindhárman , a szamár annyit , mintha sivatagi teve lett volna.Utána hazafelé indultak.Huba otthon heverészés helyettdolgozni kezdett.A szamár , meg a fekete macska is tette a dolgát.Hamarosan a szerencse is meglátogatta õket és szerencsére ez nem az a fajta szerencse volt amelynek ördög jár a nyomában.