Vége felé közeledett a tél.Hóbortos Károly , aki egy irdatlan nagy és irtatlan erdõ mellett éldegélt , elindult vadászni.Felesége gondosan feljegyezte neki egy papírszeletkére , hogy milyen vadászzsákmányt hozzon haza.Szerény lista volt ez: csak négy kövér vadnyúl , négy sütnivaló fácán és két háromkilós ponty szerepelt rajta.Károly hebegett valamit , hogy a hal nem vadász- , hanem halászzsákmány , de felesége azt mondta: akkor halászzsákmányoljon is!
Vadnyulak idõnként akadtak , de csak nagyon futólag vehette szemügyre Károly: kövér-e a tapsifüles.Azért utánuk lõtt , de hiába.Fácánt meg nem is látott.Az erdei tavon léket vágott a jégbe , de a zsinór végén nem akart horogra kerülni hal , egy se.No , a ponty után is pontot tehetett , azaz inkább kérdõjelet.
Ezek voltak a kisebb bajok , de jött a nagy is.Addig-addig barangolt vadak után az erdõben , amig eltévedt.Idõnként lõtt egyet a puskájával , hátha meghallja emberfia és segítségére siet.Ám csak nyúlfia , rókafia , meg egyéb állatfia-állatlánya hallotta és azok nem igyekeztek útbaigazítani.Végül utolsó töltényét is ellõtte a levegõbe.Annyi bummbummbumm után se cukor , se kávé , se tea , se rum , se útbaigazítás! Olykor ilyen az élet, egyre billeg a mérleg!
Nekibúsult Károly , de azután meglátott egy barlangot.Ott szállásra lelhet , gondolta , mert a nap már erõsen elmenõben-lemenõben volt.Amellett havazni is kezdett.
Elhatározta: elõbb tudakozódni fog a barlang lakottságáról-lakatlanságáról.Jó hangosan bekiáltott hát a barlang száján:
- Hé! Van itt valaki?!
A barlangban mackó aludta téli álmát.Felébredt és kedvetlenül kidörmögött:
- Ne kiabálj , brumbrum! Alszom , brumbrum! Ki vagy , brumbrum?!
- Vadász! - vallotta be Károly.
- A ház?! - döbbent meg a medve. Mi van a házammal?!
Károly elmagyarázta neki , hogy õ nem ház , hanem vadász és a medve köteles neki szállást adni , mert ha nincs vadász - nincsen erdõ , ha nincsen erdõ - nincsen medve.
- Ha én , a vadász , nem volnék , ki vadászna rád?! - tette hozzá szemrehányóan , mintha a medvevadászat merõ vadászönzetlenségbõl , éppen a medve érdekében történne.
A medve felfogása nem volt valami gyors , mert háromszor is elmondatta magának a dolgot , de végül belátta , hogy az erdõ és saját érdekében szállást kell adnia a vadászkodó Károlynak , mert tényleg , ha nem volna vadász..
.. hogy te milyen rettentõ okos vagy! - brummogott-csodálkozott a medve.
- Nem tagadom , az vagyok! - mondta Károly önérzetesen.Hanem tudod mit?! Hagyd , hogy rádfeküdhessem és a te fejed legyen a párnám!Igy majd az én okos fejembõl átszáll egy kevés okosság a te buksidba.Tudod , hogy a madár is fáról fára röppen!
A medve ezt is háromszor mondatta el magának , de utána nagyon nekilelkesedett.Készséggel megengedte , hogy a vadász ráfeküdhessen , az meg , persze , szívesebben tette ezt a puha , meleg medvebundán , mint a barlang hideg kövén.Amikor a mackó elaludt , Károly elõvette tarisznyáját , evett , ivott.Utána õ is álomba szenderedett az élõ medvebundán.
Másnapra elállt a havazás , kisütött a napocska.Károly felfedezõútra indult a barlangból.Igen messzire kellett ugyan mennie , de végül , nagy szerencséjére , favágókat talált.Kiderült , hogy onnan nincs is már olyan távol az otthona , mint hitte , sõt , egészen közel a faluja.Hazaballagott hát.Felesége már annyira aggódott érte , hogy ezúttal nem kérte tõle számon se a nyulakat , se a fácánokat , de még a két pontyot sem.Örült , hogy épségben hazajutott a férje.
Egy hét múlva , már a tavaszi nap sugarainál , elõbújt a medve is.A bundás agyában még mindig ott volt a madárfészkes gondolat: vajjon mennyi okosság repülhetett át az õ fejébe a vadászéból?
Csökönyös mackó volt , elhatározta: ha törik , ha szakad , de megtudakolja ezt Károlytól.Fel is kereste a vadászt a faluban.
Nagy volt Károly meglepetése.Felesége , szerencsére , nem volt odahaza: a tyúkvásáron pityipatyipletykált.A medve kérdésére Károly buzgón vakargatta tarkóját:
- No , ezt csak akkor tudnám megmondani , ha négy nyulat hoznál!Ha az ember ész után nyúl , kell a nyúl!
A medve nagyon tudni akarta , hogy okossága mennyire növekedett , így másodnapra beállított a nyulakkal.
A furfangos vadász ekkor , némi fülvakarás után , úgy vélte: még négy fácán is kellene a dologhoz , vagyis ahhoz , hogy a medve okosságát lemérje.
- Tudod: ha itt van a fácán , mindent jobban látsz ám! - tette hozzá.
A medve bosszúsan dörmögött , de harmadnapra mégis ott termett a fácánokkal.Ám ekkorra mit gondolt ki a furfangos Károly? Felesége úgyis annyit emlegeti a rókaprémes kabátot , mi lenne , ha rókát is hozatna ezzel a nagy bumfordival? Persze , azt mondta , hogy a veresbundás játszópajtásnak kellene neki.
A medve már kezdte türelmét veszíteni , de nagynehezen mégiscsak ráállt , hogy egy rókát is hoz a játékoskedvû vadásznak.Ám hozzátette: ha akkor sem méri le az õ észnövekedését , hát toporzékolni, harapni , meg karmolni fog mérgében!
Hamarosan találkozott is a mackó egy rókával és annak rögtön elmondta: egy vadász , az õ észfölmérõje , rókát akar játszópajtásul.Annak a rókának bizonyára arany élete lesz! Nem jönne el vele a vadászhoz?!
A róka gondolkodott , alaposan kikérdezte a medvét a dolog felöl , majd így szólt:
- Szívesen elmegyek , mivel én is imádok játszani. Várj , egy zsákot is hozok magammal!Így érdekesebb lesz a játék.Tudod: zsákbanfutás , zsákbamacska..Én majd elrejtõzöm ennél a vadásznál , a tyúkólban.Te pedig tartsd szóval ezt a játékos kedvû vadászt , de sokáig-sokáig! Addig én megtanítom játszani a tyúkól derék kotkodácsolóit is , ez lesz majd a nagy meglepetés! Ám el ne felejtsd: ehhez idõ kell , tehát sokáig , de sokáig beszélj a vadásznak errõl-arról , kárról , körtérõl , viharról , verébrõl , szépszemű szederrõl , szúrós vadméhekrõl , meg miegymásról.Hordj össze hetet-havat!
A medve így is tett.Beszélt , brummogott , brümmögött , dirmegett , dörmögött.Károly meg egyre-másra , mind türelmetlenebbül , visszatért a kérdésre: hol van a róka , amit hozott?! Õ most már kész megmérni a mackó észnövekedését , akár méterben , akár kilogrammban , de elõbb árulja el: hol van az õ leendõ játszópajtása , az a szépséges veresbundás?!
A róka ezalatt úgy megtömte tyúkokkal a zsákot , hogy alig bírt odébbállni vele.Amikor a medve végül elárulta , hogy a tyúkólban rejtõzködik a veresbundás koma , mint a tyúkok játékoktatója , Károly rosszat sejtett , fejéhez kapott és rohant a tyúkólhoz.No , abban lézengett még néhány tyúk , a róka sehol , de szemmellátható volt a ravasz állat nagy tyúkeltűntetõ tehetsége.
Felkapott a vadász egy hatalmas bunkót és iszonyú méreggel rá-rávert vele a medve koponyájára:
- Hû , de megokosodtál , te tökfej! Nem érzed?! Csak úgy ding-döng az okosságtól az a mindeddig üres kobakod! Nem érzed?!
A szomszédból meg egy kutya futott át és a medvére rontott.A medve ki nem állhatta a kutyákat , ezt a harapóst pedig még kevésbé kedvelte.Felkapta és a tyúkólra hajította. Összedõlt a tyúkól , mint a kártyavár és a megmaradt tyúkokat mind kártyalaposította.
A medve elfutott az erdõbe.Ott fűnek-fának mesélte , hogy nagybunkós észfelmérésben részesült , ami fájdalmas volt ugyan , de most már bizonyos: õ lett az erdõ legokosabb állata.A vadász fejébõl ugyanis , még télen , a barlangban , az õ fejébe röppent át a tudomány , mint a madár egyik fáról a másikra.
Az állatok közül ki ezt , ki azt gondolta a medve dicsekvésérõl és sokféle történet kelt róla szárnyra-lábra.A róka gúnyosan jegyezte meg:
- Lehet , hogy sok tudomány-madárka röppent át a medve fejébe , de hogy fészket egy sem rakott benne , az bizonyos!