Az ég nyugalma hiányzik nekem.
A mélységes nyugalom túl a fellegeken,
Hogy tudjam, hogy mindenen túl
Tényleg az egy Isten az úr.
Bizonyítékomat keresve
Beleestem egy verembe.
Mert nincs ilyen e Földön
Hol reményteli napjaim töltöm.
Remélek pedig szép életet,
Ha létezik, hasznos végzetet.
Persze mellette boldogságot,
De utána nem tudom, mit várok.
Nem tudom, nem tudhatom.
Az ismeretlenbe nyújtaom bizonytalan karom,
De nem fogja meg senki.
Hogy mi van odaát, senki nem sejti.
E tudatlanság félelmem okozója,
Hogy nem látszik semmi bója,
Mi utamat mutatja.
Emlékeit az ember hátrahagyja?
Vagy követik őt az örökbe,
Ahogy belép a mennyei körökbe?
Csak az Isten lehet ebben támaszom,
Gyenge hittel ezért hozzá imádkozom.