Egy régen látott ismerős
Ki most ismét társ
A múltban már éreztem ilyet
De mégsem ilyet
Hiába a sok barát
Ha a fájdalom belém hasít
Felismerés - ez az, ami most van
Megismerni magam újonnan

Minden reggel úgy ébredek, hogy egyedül vagyok
Már nincs kiért felkelnem és az lenni, aki vagyok
Ha megkérdezed, mégis hogy vagyok
Azt mondom jól és megmaradok
De csak óvok mindenkit az igazságtól
Üresnek érzem magam újból

Kín, amit most érzek, de kijárt!
Ha valaki ilyen, akkor az ideje lejárt!
A lelkem egy része meghalt örökre
A másik felem ezt harsogja ELŐRE!!!

Azt kérdezed, hogy lehet így élni?
Sehogy, én már nem létezem, csak próbálok élni. . .
Hogy mégis mi az, ami még itt tart
A lehetőség, hogy mindig van másképp. Nem, Kizárt!

Fáj, ahogy most léteznem kell
De vannak, akik még hisznek bennem, hinnem kell!
Abban, hogy hitük nem alaptalan
És olyan leszek amilyen voltam talán.

Köszönöm, hogy még itt vagytok és kitartotok
Fájni fog nekem is, ha tévedtek. . .
Kibírni, hinnétek vagy sem
Egyre nehezebb - beismerem

De a hitetek az, ami hajt
S a magány is kitart