Ha megkérdezed, hogy mit ér az élet?
A válaszom csak ennyi lesz, hogy semmit
Nekem már csak ennyit jelent eme fogalom
Amit régebben nagyra becsültem, most leszarom

Ha egyszer elbuksz, nehéz utána újra kezdeni
Ha közben elcsúszol még nehezebb felállni
A depresszió csak a szó a fogalomra
De tudod is, hogy mit jelenthet életed e fogalma?

Nincs kiút, mert nem is akarod, mert látni nem bírod
Már bízni sem akarsz, mert könnyebb, ha feladod
Optimizmus, vicces egy dolog, de hit nélkül. . .
Hinni bármiben is, az élet megáll és leül
Fejet hajt az érzések előtt
Némán tűri a gyalázatot

Érzések, melyek eddig bíztak, most a legrosszabbat félik
A legrosszabbat remélik, mert így talán nem tévednek
Megtanulni a leckét hosszú és fájdalmas
Hogy megéri-e? Ó, Uram! Légy irgalmas!

Érdemes egyáltalán érezni bármit is?
Megtehetsz mindent, vajon elbuksz akkor is?
Tudod egyáltalán, hogy még ki vagy?
Egy dolog megmaradt belőled, de az még te vagy?

Válaszokat nem ismervén hosszú útra indulok
Ha magammal rántalak, akkor elbukok
Nehéz bárkitől is segítséget elfogadni most
Hibás csak én vagyok és senki más, induljunk most!

Látni az emlékeket fáj, de bármi, ami fáj, csak erősebbé tesz
Ha erősebbé tesz, akkor csak hasznomra lesz
Az biztos, hogy ez intő példa mindenki számára
Ne az élet alakítson téged, hanem te őt a saját képmásodra

Ha elfelejtenék érezni, remélem emlékeztetni fogsz
Ha elfelejtenéd te is, hogy mi az, amiért nekem szólsz
Akkor kevesebb lettem, de egyben több is
Elvesztem azt, aki igazán vagyok, egy kis hamis

Nem egyszer átjártam már a sors eszén
De a trükkök elfogytak ez év telén
Szembe nézzek azzal, ami elől bujkáltam
Ha legyőz, büszkén vállalom

Megérte idáig menekülni? Talán
A szép emlékek mindent megértek igazán