Ha tudnám, hogy mit keressek. . .
De csak, azt tudom, hogy mit veszíthetek
A múlt láncait elszakíthatom végleg
Felkelni még nehéz, de ez most nem lényeg

Csak fekszem a földön és nézek felfelé
Nem látok mást csak a csillagok éjjelét
Ha egy lehetnék közülük. . . de nem vagyok
Bámulom őket és csodálom is. . . ámulok

A múltba tekinteni örökké nem lehet
Még ha fáj, akkor is mennem kell, ó te élet
Miért jobb? Mert így szeretném
Hogy könnyebb? Nem hinném

A régi már nem leszek
De jobbá még válhatok
Egy zord téli éjjelen
Angyalt láttam fényesen

Csak annyit mondott, hogy: KÖVESS!
Megmutatta az élet milyen nélkülem. . . ÜRES
Se jókedv, se móka, se kacagás
Milyen élet ez így?

Már hajnal van és kell fel a Nap
Szívem elégett darabjának hamuját
Reá tekint a szél és alákap
Kacsint egyet és egyengeti útját

Viszi a távolba a többi bánat közé
Ahol a megfáradt lélek nem éled fel többé
Egy részem mégis itt maradt és remél
És mit is? Hogy talán egy része tényleg tovább él