"nézd az időt odakint!"
...
látom. kifordult önmagából.
megsimogatom, belülről,
mert a kívül most bennrekedt.
Kicsit elmosolyodtam;
te nem is hiszed, miféle vicsorban áradt szét
a levegő,
amikor univerzum lettem,
(mint ő és őné is)
és felgyújtottam a pulzáló részeket
rétegenként,
először kicsit (csak hiába) lett
világos, hogyha hallgatod:
fordul és surrogó,
'nézz már ki, bazmeg!'
háttal és órákig
(csak halkan) színt is vet
és 'figyelj ha rezeg majd'
és 'ugorj ha ugrik'
szomjaztam hiába, az
automatik
cselekedet -veszélyességére és
hosszan elterülve- ad okot a mára
rácsomagolni a holnapot ahogy
citálva mondod mondom mondod
Mondtam.