Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Egerészölyv
Alkotások száma: 48
Regisztrált: 2006-10-16
Belépett: 2011-09-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (17)
-Haikuk (1)
-Egyéb prózai alkotások (4)
-Versek (11)
Képgaléria
-Fotók (11)
Feltöltve: 2007-02-21 10:03:15
Megtekintve: 6203
Hírek
Egyik hétvégén, valami morcos, ballábasra sikerült felkelés után kinéztem az ablakon. Már a látványtól is futkosni kezdett hátamon a hideg. Süvöltve hordta a porrá fagyott havat a szél, a fák ágait már-már földig húzta a zúzmara, szegények csak panaszosan csörgették megfagyott tagjaikat, s rémülten várták azt a pillanatot, mikor valamely fékezhetetlen légáram derékba töri fagyos testüket. Bizony én is aggódtam értük, na nem a jövő évi néhány szem alma miatt. Azért, mert ezek a fák már ide tartoznak. Az ember hamarabb végez a metszéssel, csodálkozik, miért maradt a tartályban permetszer, hiszen évek óta ugyanannyit permetez, vajon miért van hófúvás, ott, ahol eddig nem szokott lenni? Ja, mert nincs annyi ág, kevesebb a levélfelület, amit védeni kellene kártevőktől, és aminek védeni kellene az udvart a széltől, hótól. Mindez azért, mert egy fánk kitört. Űrt hagyott maga után. A kertben is, a szívemben is. Mert egy élettel lett kevesebb az udvarban, egy élettel, amivel törődni kellet, és ami a legönzetlenebb módon hálálta meg a törődést. Szerencsére a gyümölcsfák velem ellentétben kitartóak. Ők állják a sarat, - pardon, szelet és havat - én meg, miután kávémat is sikerült szinte ihatatlanra készítenem, úgy határozom: nem vagyok hajlandó kimozdulni ma, inkább lekuporodom egy fotelbe, és elolvasom a mai újságot.
A címlapon hatalmas cikk adja tudtomra, hogy Inotán bezárják az alumínium-kohót. 363 dolgozó februártól elveszíti munkáját. A lap bal szélén lévő keskeny hasáb címe: Jelszavak helyett cselekvés! Alatta egy igen egyszerű, szép, ékes magyarnyelvű mondat: "A hétköznapok politikáját szerettük volna megvalósítani. Jelszavak, indulatok, frázisok helyett olyan politikát, ami az országban minél több embert ér el lehetőleg pozitív hatásaival". Szemem ide-oda cikázik, majd agyamban kikristályosodik a kérdés: Ezt lemerték írni egy lapra? Gyorsan tovább is lapozok. A dolgozókat sajnálom. De a többi már politika! Azzal meg úgy vagyok, mint a tökfőzelékkel fasírt nélkül, amíg lehet mást kérni... Szóval lapoztam: politika. Lapozok. Aha, itt már van egy-két érdekesség is. Megyénkben volt két koncert, magtár épült, másutt segítettek az időseken, megint másutt rengetegen adtak vért. De nézzük tovább: van, ahol jövőre kevesebbet fizet a lakosság a szemétszállításért. Megtudom azt is, hogy jövőre nem lesz olcsóbb az új személyautók ára, hogy átalakul az agrárium, megismerkedem hét tévedéssel a csontritkulással kapcsolatban. Aztán: vehetek lakást, házat, autót, régiséget, mindent, mi szem szájnak ingere. Ha pedig az a nagyon valószínűtlen esemény fordulna elő, hogy nincs ezekre pénzem, máris választhatok egyet a három garantáltan a legeslegkedvezőbb, de tényleg a legjobb, legkisebb kamatú, még a bank hálás, hogy pénzt ad nekem hitel közül. Aki valami csoda folytán alacsony vérnyomással küszködne ebben a mai világban, nos, jó szívvel ajánlom a napilap olvasást. Az átolvasott oldalak számával egyenes arányban emelkedik a vérnyomás.
Aztán történt egy kisebb csoda. Nem, kedves olvasó, nem találtam egy valóban jó cikket. Karistoló, kopogó zörejt halottam az ablakpárkány felől. Kinéztem. Az újságot félre tettem, és a kamrába ballagtam. Dióbelet fűztem cérnára, s az udvarra mentem. A füzéreket a konyhaablakkal szemközti fára aggattam. Körbenéztem a kertben. Hideg van, fúj a szél, elkelne ide egy madáretető. Amint a ház felé mentem, már terveket készítettem, hogyan lehetne a legjobban megcsinálni. Észre sem vettem, hogy pár perc azon a hideg szeles udvaron, amitől reggel annyira ódzkodtam, a szélnek elegendő volt arra, hogy messzire fújja fejemből a sok maszlagot, amit önként vettem magamhoz az újságból.
Odabent megint kinéztem az ablakon. Három cinege lakmározott a dióból. Talán köztük volt az is, amelyik az előbb bánatosan, kérőn a szemembe nézett az ablakpárkányról:
- Hideg van, fúj a szél, fázom, éhes vagyok! Nem tudnál segíteni?
Azon a reggel, két cérnavékony cinegeláb karistolása, egy parányi csőr kereső kopogása, s a kismadár szemének az életért való könyörgése volt az első, igazán fontos hír számomra.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-08-03 17:16:19
Bocsánat, ritkán tévedek ide. Pedig mindennap jönnöm kellene, hogy frissithessem magambam az érzelmeket, az önbizalmat, a szeretetet, hogy gyönyörködhessek a szavaidban, élvezzem gondolataid tisztaságát, emberséged reményt adjon, hogy higgyem, mégsem veszik el az emberiség. Nagy szavakat mondtam tudom. Bocsánat érte, lehet, hogy nem is vagyok méltó rá, hogy ezeket kimondjam. De így érzem.
Üdvözlettel: fefo
2007-04-23 22:05:17
:-)