Fekszem az ágyon. Őt hallom neszezni. Minden hanghoz tudok képet társítani. Az Ő hangjai, az Ő képei. És az enyémek is. A Mieink... A másik szobából áthallatszik, ahogy kikapcsolja a számítógépet. Befejezte mára a munkát. Magam előtt látom: Beleszív egy utolsót cigijébe, majd sietve elnyomja. Feláll, a széket nem tolja vissza. Kelekótya... Kéjesen nyújtózik egyet, majd átsétál a fürdőbe: Leveszi a fürdőköpenyét, viseltes pólóját, és a bugyit. Kilép papucsából, s megnyitja a csapot. Mikor már elég gőzt csinált, beáll a zuhany alá. Mindig forró vízzel tusol. 5-6 percig hátrahajtott fejjel élvezi, ahogy a forró vízcseppek szinte visszapattognak lehűlt testéről. Aztán szinte már rituális módon megmosakszik. Ilyenek a Nők.. 20 perc múlva elzárja a vizet, s kikászálódik a kádból. Nagy, bordó fürdőlepedőbe csavarja magát, s visszamasírozik a ruháiért. Miután felöltözött, átcsoszog a konyhába: Megint nyújtózik. Lehajol a hűtőhöz, kiválaszt két paradicsomot. Apró szeletekre vágja, majd megsózza. Minden este paradicsomot eszik. Ki tudja, miért.. Hallom a tányér zaját. Elindul.. Na végre, lefekszik! A konyhaajtóban megszűnnek léptei. Visszafordul. Poharak csilingelése... Sziszegés.. Apró sikkantás.. A szénsavas lötty kifutott. Léptek a fürdő felé. Ajtónyitás -csukás. Vissza a konyhába. A felmosófej surrogását hallom. Ó, Te Szeleburdi... Végre elindul befelé. Bejött. Rajta az elmaradhatatlan franciabugyi, és a fekete, zenekaros póló. Ma Guns ’N Roses van soron. Meglátja az ágyat. Raszta tincseit örömmel rázza meg: feküdni készül. Kezében a Titok... A Titok, ami elárulja, miért van mindig cseresznyeillata... Lassan, élvezettel telve bekeni magát a testápolóval. Aztán végre lefekszik, hogy olvasson pár sort kedvenc regényéből, majd cigarettára gyújtson, s írni kezdjen...:
"Fekszem az ágyon..."