Feltöltve: 2007-02-15 14:03:43
Megtekintve: 5996
Mérgezett szerelmes élvezet
Mint egy édes méreg,
Mely bűneit szívembe issza
Beszívja bőröm minden illatát,
S lelkem már többé nem lesz tiszta
Minden nap ugyanazzal felkelni,
Minden nap ugyanúgy felébredni
Megbénult a lelkem,
Úgy hívták egykor ezt: szerelem
Most gyógyszereket szedek
Hogy kiöljem testemből mérgedet
Mostmár csak egy-két dolog van
Mi rád emlékeztet, s néhány gondolatom..
Tűszúrások jelezték tévutamat
S a hegek testemen,
Hogy lényed kívül belül rajtam nyomott hagyott
A nélküled létet elképzelem
Majd ha elvonulnak a viharfelhők
Majd újra meglátom a fényeket
De majd lesz megint ki alakot ölt
A szerelemben..
Rettegek előre, mert tudom
Újra elkárhozok,
Rengeteg buktató lesz még az utamon..
De mindig fel fogok állni, ezt is tudom..
S majd mikor már végleg megszabadulok mérgedtől
Találok majd valakit, ki méreg helyett megöl,
Majd megfolyt azzal, mit irántam érez,
Gyűlöl majd, s ebbe ő maga is elvérez,
Mert ez vagyok én csak egy bolond
Szeretni jöttem erre a világra,
De mást sem lelek utamon,
Csak fájdalmat halomszámra
De még hiszek, hogy meglelem őt,
Azt a kevésbé hazug illetőt
Kinek már elhiszem, hogy szeret
S talán ő visszaadja a hitemet
Ő lesz az, akinek megköszönöm,
Hogy kihúzza szívemből tompa tőröm
Ő lesz az, ki megmutatja, merre menjek,
S talán néha majd fogja kezemet..
2007. február 15.
Mely bűneit szívembe issza
Beszívja bőröm minden illatát,
S lelkem már többé nem lesz tiszta
Minden nap ugyanazzal felkelni,
Minden nap ugyanúgy felébredni
Megbénult a lelkem,
Úgy hívták egykor ezt: szerelem
Most gyógyszereket szedek
Hogy kiöljem testemből mérgedet
Mostmár csak egy-két dolog van
Mi rád emlékeztet, s néhány gondolatom..
Tűszúrások jelezték tévutamat
S a hegek testemen,
Hogy lényed kívül belül rajtam nyomott hagyott
A nélküled létet elképzelem
Majd ha elvonulnak a viharfelhők
Majd újra meglátom a fényeket
De majd lesz megint ki alakot ölt
A szerelemben..
Rettegek előre, mert tudom
Újra elkárhozok,
Rengeteg buktató lesz még az utamon..
De mindig fel fogok állni, ezt is tudom..
S majd mikor már végleg megszabadulok mérgedtől
Találok majd valakit, ki méreg helyett megöl,
Majd megfolyt azzal, mit irántam érez,
Gyűlöl majd, s ebbe ő maga is elvérez,
Mert ez vagyok én csak egy bolond
Szeretni jöttem erre a világra,
De mást sem lelek utamon,
Csak fájdalmat halomszámra
De még hiszek, hogy meglelem őt,
Azt a kevésbé hazug illetőt
Kinek már elhiszem, hogy szeret
S talán ő visszaadja a hitemet
Ő lesz az, akinek megköszönöm,
Hogy kihúzza szívemből tompa tőröm
Ő lesz az, ki megmutatja, merre menjek,
S talán néha majd fogja kezemet..
2007. február 15.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-02-20 12:08:19
Meglátod, hogy megleled őt, pont akkor, amikor a legkevésbé számítasz rá. Megtalálod, ahogy ő is megtalál téged, csak higgyél benne. Csak az idő, azaz ismeretlenségi tényező...